Kevés adat áll rendelkezésre az orvostanhallgatók és szakorvosok rehabilitációs alapismereteiről. Célkitűzés: A rehabilitációs ismeretek felmérése szigorló orvostanhallgatók és kórházban dolgozó szakorvosok körében. Módszer: Kérdőíves felmérés, kérdezőbiztosokkal. A kérdőív a rehabilitáció tárgyköréből hét egyszerű választásos kérdést és három fogalommeghatározást tartalmazott. A válaszadók traumatológus, neurológus, idegsebész szakorvosok, a Semmelweis Egyetem hatodéves orvostanhallgatói és rehabilitációs szakorvosjelöltek voltak. Eredmények: A kérdőívet 42 hallgató, 40 szakorvos és 39 rehabilitációs szakorvosjelölt töltötte ki. A kérdések közül a szigorlók közel fele adott helyes választ a szakképesítés ismerete, a tanszék léte, a fogyatékos emberek száma, a betegek rehabilitációra irányításának feladatáról. A rehabilitációs ágyak számát szinte senki, a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt mindenki ismerte. Az alapfogalmak (fogyatékosság, rehabilitáció) meghatározására nem voltak képesek. A kórházi szakorvosok rehabilitációs alapismereteit nem találtuk jobbnak a szigorlókénál. Következtetések: A szigorlók rehabilitációs ismeretei alacsony szintűek, ez orvosi munkavégzésükhöz nem elegendő. A szerzők szükségesnek tartják a hallgatók rehabilitációs ismereteinek bővítését. A szakorvosok rehabilitációs alapismereteit sem tartják elégségesnek a mindennapi munkavégzéshez. Képzésüket tanfolyamon és a rehabilitációs konzíliumok során kialakult munkakapcsolatokban tartják lehetségesnek.