A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, szisztémás, autoimmun patomechanizmusú gyulladásos megbetegedés, mely az ízületek szimmetrikus, erozív, progrediáló, deformitásokat okozó polyarthritisével jár. Szinte mindig érinti a csuklókat, a kéz (metacarpophalangealis - MCP, proximalis interphalangealis - PIP) és a láb (metatarsophalangealis - MTP) kisízületeit. Jelentős fogyatékossággal járhat, ezzel magas költségeket jelentve mind az egyén, mind a társadalom számára. Az utóbbi években lényegesen megváltozott eddigi felfogásunk a rheumatoid arthritis kezeléséről. A korai diagnosztika lehetősége, a prognosztikai faktorok felmérése, a korai "agresszív" terápia, a munkaképesség megőrzése, az ízületi destrukciók és a korai mortalitás megelőzése került a figyelem középpontjába. A rheumatoid arthritises beteget a hypertoniás vagy diabeteses beteghez hasonlóan szorosan kell kontrollálnunk, és a kezelésben meghatározott célpontokat kell elérnünk. A betegek többsége a kéz kisízületeit érintő fájdalom, duzzanat, funkcionális korlátozottság és reggeli ízületi merevség miatt keresi fel orvosát. A diagnózis meghatározott klinikai és laboratóriumi paramétereken, képalkotó vizsgálatok eredményein alapul. A korai diagnózis megállapításában egyre nagyobb a szerepe a beteget először vizsgáló háziorvosnak. A helyes diagnózist követően a sokszor évtizedeken át, idős korban is folytatódó kezelés és gondozás során - a reumatológus szakorvos időszakos kontrolljai közötti időben - a háziorvos szerepe kiemelkedően fontos.