Az inflammatio az organizmust ért bármilyen, fizikai, kémiai, biológiai eredetű ártalom, károsodás elhárítását, az okozott sérülés helyreállítását szolgáló szervezeti védekező válasz. A válaszreakcióban a helyi szöveti elváltozások mellett mindig részt vesz az egész szervezet, azt a cortico-hypothalamo-adrenalis rendszer pontosan, szigorúan szabályozza. A védekező válasz fontos összetevői a döntően a hepatocytákban termelődő, citokinek által stimulált ún. akut fázis reaktánsok. Az elhárító válasz jellege nagymértékben igazodik a kiváltó ágens mennyiségi, minőségi tulajdonságaihoz, a behatás helyéhez, a létrejött károsodás kiterjedéséhez, súlyosságához. Sajátos egyedi inflammatiós szindróma a polyarthritis chronica progressiva, de kivételesen egyedi a különböző, kockázati tényezőknek elkeresztelt folyamatok által kiváltott és fenntartott, ab origine krónikus jellegű vasculitis szindróma, az atherosclerosis. A sikeres védekezésnek ára van. Ez az ár azonban pl. életet fenyegető infekció esetében nagyon megéri. Más esetekben viszont (pl. arthritis urica) jótékony szerepe az organizmus szempontjából nem egyértelmű. Ismét más folyamatokban (pl. steril anyag által kiváltott idegentest-granuloma képződése) az egyértelműen feleslegesnek ítélhető. A szükséges inflammatio sem mindig adekvát különböző okok következtében. Ilyenek lehetnek pl. a természetes vagy az adaptív immunitás deficientiája, vagy a válaszreakció regulációs zavara.