Az egészségügyi rendszer szinte minden területén naponta megfordulnak pszichiátriai betegek. A mentális zavarok gyakran olyan tünetekkel kezdődnek, amelyekkel a kliens a házi orvosát vagy valamelyik szakrendelést keresi fel először, segítséget kérve. Vajon felkészültek-e a belgyógyászati, sebészeti vagy más szakterületeken dolgozó egészségügyi szakemberek a pszichiátriai problémával élők megfelelő fogadására? Ismerik a velük való hatékony kommunikáció eszközeit és képesek rá, hogy előítéletek nélkül, a nem mentális zavarban szenvedő kliensekkel azonos bánásmódban részesítsék őket? Az egészségügyi szakdolgozók a különböző képzések során szereznek-e olyan gyakorlati ismereteket, amelyek a pszichiátriai betegekkel szembeni pozitív attitűdöt, és a stigmatizációtól, kirekesztéstől mentes ápolási munkát segítik elő? A szerző a SE Közösségi Pszichiátriai Centrum nemzetközi anti-stigma kutatása résztvevőjeként tevékenykedett a kliensek által megélt stigma felmérésében. Munkája során joggal merült fel a kérdés, hogy vajon mit gondolnak a gyógyítók képviselői ugyanerről? A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar MSc Ápoló képzés másodéves hallgatójaként egy kérdőíves kutatás keretében vizsgálta a BSc képzés ápoló hallgatóinak mentális zavarban szenvedő emberekről alkotott véleményét és a pszichiátrián töltött területi gyakorlatok hatását az előítéletekre.