A sejtek működéséhez szükséges miliő kialakításában igen jelentős szerepe van az endokrin és anyagcsere rendszernek. A hormonkölcsönhatások eredőjeként jönnek létre azok a receptoraktivitások, amelyek biztosítják a sejteknek a glükóz formájában történő energiafelvételt és reakciójukat a külső környezeti ingerekre. A keringésben lévő glükóz felvételét a sejtek felszínén lévő glükóz-transzporter receptoraktivitás határozza meg, amely inzulinfüggő. Napjaink egyik komoly kihívása az elhízás és a 2-es típusú diabétesz, amelyek közös jellemzője az inzulinrezisztencia; ennek következtében károsodik a sejtek glükózfelvétele, energia-homeosztázisa. A renin-angiotenzin-rendszer gátlói és kalciumcsatorna-blokkolók olyan intracelluláris és környezeti változásokat hoznak létre, amelyek eredményeként optimalizálódik a sejtek elektrolit miliője, csökken az angiotenzin és a katekolaminok iránti érzékenység és így javul a hipertónia. A rizikófaktorok kezelésén kívül úgy is tudjuk mérsékelni az iszkémiás tünetek kialakulását, ha a szívizomsejtek oxigénfelhasználásának optimalizálásán keresztül csökkentjük az oxigénkínálat és -szükséglet közötti diszkrepanciát. Így a sejtműködések különböző szintjeire hatva hatékony módon mérsékelhetjük a kardiovaszkuláris rizikófaktorok hatását, illetve a már kialakult iszkémiás szívbetegség romlását is megelőzhetjük.