Az érzelmek felismerése mind a hétköznapi kommunikációban, mind a pszichoterápiás helyzetben kulcsfontosságú. Képzésben lévő pszichoterapeutajelöltek érzelem-felismerési képességeit vizsgáltuk. A 45 fős csoportot két kontrollcsoporttal - egyéb segítő foglalkozásúakéval és nem segítő foglalkozásúakéval - hasonlítottuk össze. A vizsgálat Ekman hatvan, a hat alapérzelmet kifejező arcképet tartalmazó arckifejezés-tesztjével (facial expressions of emotions) történt. Hipotézisünk szerint a terapeutajelöltek mind a nem-segítőknél, mind a - feltételezésünk szerint közbülső eredményt elérő - segítőknél sikeresebbek az érzelem-felismerés területén. A hipotézis nem, illetve részben igazolódott: a három csoport minden alapérzelemre vonatkozó összteljesítménye nem tért el, mindössze a meglepetés esetében mutatkozott szignifikáns különbség a terapeuta-jelöltek javára. Számos feltételezés felsorakoztatható arra vonatkozóan, hogy miért nincs jelentős különbség a terapeuták, segítők és nem-segítők érzelem-felismerésében, de talán mégis a kontextualizáció hiányával hozható összefüggésbe. A meglepetés felismerésében mutatott relatív sikert a meglepetés alapérzelmek között elfoglalt különleges státusával - egyetlen kognitív érzelem az alapérzelmek között - magyarázzuk. Ennek figyelembevételével a meglepetés felismerésében mutatott különbséget pszichoterapeuta jelöltek fejlettebb elmeolvasási készségének tulajdoníjuk.Tanulmányunkat klinikai kitekintéssel zárjuk, és a pszichoterapeuták elmeolvasási illetve mentalizációs képességének fontosságára és fejleszthetőségére hívjuk fel a figyelmet.