A csontritkulás a lakosság 10%-át érintő népbetegség, amely a bekövetkező csonttörések révén jelentősen rontja az életminőséget és magas ápolási költségeket, illetve a csontritkulással összefüggő törések révén emelkedett mortalitási adatokat eredményez. A csípőtáji törések hazai első éves 31%-os mortalitása is rá kell, hogy irányítsa figyelmünket a betegségre és mielőbbi célzott szűréssel költséghatékonyan fel kell kutatnunk a magas csonttörési kockázatú célcsoportot. A tömeges szűrés helyett osteoporosis gyanúja és magas csonttörési kockázat esetén kizárólag indokolt esetben végzünk vizsgálatokat. A korábbi típusos csonttörés elszenvedése és az előrehaladott kor mellett ki kell emelni a tartós kortikosteroid használatot, az immobilizációt, számos kísérő betegség előfordulását (pl. rheumatoid arthritis) a főbb rizikófaktorok közül. Hazai gyakorlatban is alkalmazzuk mára FRAX indexet ami segíthet a 10 éves csonttörési kockázat előrejelzésében, amely lényeges a kezelés elbírálásához. A közlemény rámutat arra is, hogy a törött betegek jelentős része nem kap később semmiféle törésprevenciós kezelést. Szekunder törésprevenciót leghatékonyabban ezen személyek felkutatásával végezhetünk, akik közül az évi 35 ezer radius törött el is tud jutni az ambulanciákra.