A közelmúlt változásai a prosztatarák diagnosztikában, az orvos technológiában, a műtéttechnikákban, valamint a gyógyszeres és onkológiai terápiás lehetőségek területén az 50 év feletti férfibetegek a folyamatos szűrésének átértékelésére késztetik az urológiai szakmát. Kellő kritikával kezelendőek azok a külföldi vélemények, melyek tagadják a szűrés fontosságát, ezért a megszívlelendő tanulságok levonásával a hazai viszonyok között azok átértékelése javasolt. A prosztata pozitív tapintási lelete, a magas PSA érték és a pozitív szövettan biztonságán kívül sokszor a kevésbé egyértelmű esetekben a szakorvos korai véleményalkotása jelentős többletet nyújthat a korábbi évek rutinját, szakmai megérzéseit is felvonultatva, mint nehezen meghatározható - nehezen standardizálható - diagnosztikai eszközt. Cél a lehető legkorábbi stádiumában kiszűrni a prosztatadaganatos eseteket, ezáltal csökkentve az előrehaladott állapotban elénk kerülők arányát. A szűrési feladat kiemelt és nélkülözhetetlen része az a speciális kommunikáció, mely eredményeként a beteg a saját sorsáért aggódva, a szükséges kontrollokon megjelenik, és cél az is, hogy a bizonytalan szituációkban is a végleges eredményhez jutásig sikerüljön beteginket segítő partnerré tenni. A komplex változások kapcsán valószínűsíthető az a jövőkép, melyben a prosztatarák korábbi felismerésével és személyre szabott terápiájával még biztonságosabban javíthatók betegeink életkilátásai.