A 2010. év második fele sok fontos intézkedést hozott a magyar egészségügy, és ezen belül a gyógyszerpiac szereplői számára: elsődlegesen a gyógyszer-kiskereskedelem területén. A gyógyszerészek által a legnagyobb várakozás a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény módosítása volt; és adott bizakodást ismét a gyógyszerellátás etikus mederbe terelése felé. 2011 tavaszán napvilágot látott a Széll Kálmán Terv. A gyógyszerészi szervezetek aggályuknak adtak hangot a gyógyszerkasszából tervezett forráskivonással, és annak mértékével kapcsolatban, hiszen már a 2010 őszén készült kormányzati anyag szerint is a gyógyszertárak negyede működött veszteségesen. 2011 őszére a tervezett forráskivonás technikájának kidolgozása a szaktárcák részéről megtörtént; 2011. október 1-vel komoly támogatásváltozások történtek a hazai gyógyszer-palettán. Jelen írásomban - folytatva korábbi munkámat - az azóta bekövetkezett egészségpolitikai beavatkozások főbb egészség-gazdaságtani hatásait elemzem, elsődlegesen a családi gyógyszertárakat üzemeltető vállalkozások, gyógyszerészek szemszögéből.