Ismeretes, hogy az európai országokban a vastag- és végbélrák a halálozási statisztika 2. helyét foglalja el, a tüdőrák mögött. Különösen kedvezőtlen a helyzet hazánkban, ahol a halálozási mutatók kiemelkedően rossz eredménnyel jelennek meg. A korai felismerés a beteg szempontjából tehát létkérdés, mind a daganat elsődleges felfedezése, mind pedig sikeres műtétet követő visszatérése esetén; utóbbi csak megfelelő betegkövetési stratégia keretén belül lehet eredményes. A szerzők a jelen összefoglaló közleményben elsősorban a daganat eltávolítása után esedékes betegkövetéssel (follow-up) kívánnak foglakozni, különös tekintettel egy új biomarker-csoport (miRNS) esetleges értékével és kombinációs lehetőségével a hagyományos markerekkel, modellértékű munkát kialakítva a követési stratégiában, kockázatbecsléssel egybekötve. Mivel a követéssel kapcsolatos módszertani és stratégiai viták napjainkban is folytatódnak, nyilvánvaló, hogy új követési stratégia kidolgozása elkerülhetetlen.