Vizsgálatuk célja a különböző típusú kerékpárutak levegőminőségének bemutatása. 2004-ben vizsgálták kerékpárutak közvetlen környezetének levegőminőségét a légszennyezettség mértéke és területi eloszlása tekintetében. A program folytatásaként 2008-2009-ben megismételték a vizsgálatokat abból a célból, hogy felmérjék az expozíció hosszabb távú időbeli változását. A légszennyezettség meghatározásához a nitrogén-dioxidot választották indikátor anyagnak. Palmes típusú, trietanol-aminnal impregnált szorbenst tartalmazó eszközt használtak a NO2 mintavételéhez. A mintavételek során hét napos expozíciós idővel dolgoztak. A vizsgálatokat egy éven keresztül, minden évszakban 2x1 hetes periódusban végezték. Összesen 47 mérőpont került telepítésre, Budapest és néhány környező település (Csömör, Érd, Gyál) területén. A nagy forgalmú útvonalak mentén kialakított kerékpárutak illetve kerékpársávok éves szintű NO2 terhelése meghaladta az egészségügyi határértéket. A legjobb levegőminőségű környezetet a földutakon és a kőzúzalék burkolatú úton élvezhették a kerékpározók. 2004-hez képest a 2008/2009-es mérési időszakban átlagosan 10%-al emelkedett a kerékpárutak NO2 szennyezettsége. A forgalmas útvonalak mellett lévő kerékpárutak egészségügyi határértéket meghaladó szintű nitrogén-dioxid terhelése kockázatot jelenthet a rendszeresen erre közlekedő kerékpárosok számára. Mindez alátámasztja a levegőminőségi szempontok figyelembevételének szükségességét a kerékpárutak tervezése során.