A korábbi klinikai vizsgálatok (RALES és EPHESUS) egyértelműen bizonyították a mineralokortikoid-antagonisták előnyeit súlyos szisztolés szívelégtelenségben és a miokardiális infarktust követő szívelégtelenségben. Újabban az aldoszteron antagonizmus kedvező hatását enyhe tünetekkel járó krónikus szisztolés szívelégtelenségben is igazolták. Az EMPHASIS-HF (Eplerenone in Mild Patients Hospitalization and Survival Study in Heart Failure) tanulmányban 2737 NYHA II stádiumú szívelégtelenségben szenvedő és 35% alatti bal kamrai ejekciós frakciójú beteget randomizáltak az optimális hagyományos terápia mellé adott eplerenonra (50 mg naponta) vagy placebóra. Az elsődleges összetett végpont a szív- és érrendszeri betegség miatti halál vagy a szívelégtelenség miatt kórházi kezelés volt. A vizsgálatot idő előtt leállították, mivel a 21 hónapos átlagos követési idő után az elsődleges összetett végpont gyakorisága jelentősen alacsonyabb volt azoknál a betegeknél, akiket a standard terápiához adott eplerenonnal kezeltek szemben a standard terápia+placebocsoporttal (p<0,0001). A szívelégtelenség miatt és bármilyen okból történő kórházi kezelés is csökkent az eplerenon csoportban. Az 5,5 mmol/litert meghaladó szérum káliumszint az eplerenon csoportban 11,8% míg a placebocsoportban 7,2% volt (p<0,001), de nem különbözött a súlyos hyperkalaemia (>6,0 mmol/l) előfordulása (2,5% vs. 1,9%, p=0,29), valamint a hyperkalaemia miatti hospitalizáció gyakorisága (0,3% vs. 0,2%, p=0,85) a két csoport között. Az EMPHASIS-HF-tanulmány újabb elemzése konzekvensen igazolta az eplerenon terápia kedvező hatását - hasonlóan a fővizsgálathoz - a nagy kockázatú betegek csoportjaiban is.