A metabolikus szindróma (MetSz) jelentőségéről és létezéséről vagy nem létezéséről hosszú évek óta folyik a vita. A tünetegyüttes az USA National Cholesterol Education Program Adult Treatment Panel (NCEP ATP) III 2001-ben történt közlése után lett a klinikai gyakorlat számára elérhető, és az akkor megfogalmazott kritériumrendszer alapján került előtérbe. Ezen rendszer az elmúlt évtizedben sokszor változott. 2005 őszén jelent meg Kahn és munkatársai sokat idézett közleménye, amely megkérdőjelezi a tünetegyüttes meglétét. A vita még nem dőlt el, de úgy hisszük, több érv szól a MetSz alkalmazásának jogossága mellett. Ha szimplán kardiovaszkuláris kockázati tényezők halmozódásának tarjuk is, célszerű, hogy egy tényező diagnosztizálása a többi keresésére ösztönözzön. Ma a 2009-ben megjelent, több amerikai társaság harmonizációs törekvését célszerű elfogadni, amely szerint 5 tényező közül (nagy haskörfogat; 1,7 mmol/l vagy annál magasabb triglicerid érték; férfiakon 1,0 mmoVl, nőkön 1,3 mmol/l alatti HDL-koleszterinszint; 130 Hgmm vagy annál magasabb szisztolés és/vagy 85 Hgmm vagy annál magasabb diasztolés vérnyomásérték vagy hipertónia miatti kezelés; 5,5 romol/I vagy annál magasabb éh-gyomri vércukor vagy antidiabetikus kezelés) bármely háromnak a jelenléte esetén kimondható a MetSz diagnózisa. A legújabb, a témakörrel foglalkozó metaanalízis azt állapítja meg, hogy a MetSz jelenléte kétszeresére emeli a kardiovaszkuláris események, és másfélszeresére az összhalálozás valószínűségét.