Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív adatgyűjtés útján, 2007 és 2010 között regisztrált, a Magyar Gyermekonkológusok és Gyermekhematológusok Társaságának az Országos Gyermektumor Regiszterében nyilvántartott betegek adatai kerültek feldolgozásra: 31 Ewing-szarkómás és 47 neuroblasztómás eset. Arra kerestük a választ, hogy van-e összefüggés az első tünettől a diagnózis felállításáig eltelt időszak, valamint a daganatok prognózisa között. Eredmények: A Ewing-szarkómás esetek 52%-ában, míg a neuroblasztómás esetek 40%-ában nem születik meg azonnal a megfelelő diagnózis. Minél fiatalabb a gyermek, a szülők a tüneteket annál riasztóbbnak ítélik meg, így hamarabb jutnak orvoshoz (0-1 éves neuroblasztómás gyermek átlagosan 17,6 nap [1-270 nap], 1-17 éves neuroblasztómás átlagosan 36,9 nap [1-270 nap] után) és így a helyes diagnózishoz. Ewing-szarkóma esetében hosszabb volt a beteg gyermek első panaszától az orvoshoz fordulásig eltelt idő (átlagosan 67,7 nap [1-730 nap]). Panaszai alapján a Ewing-szarkómás betegekkel leginkább ortopéd szakorvos (20/31), míg a neuroblasztómásokkal háziorvos (30/47) foglalkozott. Megállapítottuk, hogy mind neuroblasztómában, mind Ewing-szarkómában a 30 napon túli diagnózis negatívan befolyásolta a daganat prognózisát. Következtetések: Jelen munkánk keretein belül igazoltuk, hogy a gyermekkori daganatos megbetegedéseknek, a gyakran már előrehaladott stádiumban való felfedezésének oka az első tünetektől az adekvát onkológiai kezelésig eltelt idő indokolatlanul hosszú időtartama. Ez a szülőn és az alapellátó szakorvoson is múlik. Véleményünk szerint ezen a problémán a graduális és posztgraduális képzésbe bevezetett gyermek onko-hematológiai képzés gyakorlatorientáltabb tematikájával lehetne segíteni. Cél, hogy a nem ezen a szakterületen dolgozó orvosok, már gyanú esetén is, kezdeményezzék a beteg gyermekonkológiai centrumban történő kivizsgálását.