A szívelégtelenség komplex klinikai szindróma, melyet bármely strukturális vagy funkcionális kardiális rendellenesség okozhat. Hátterében koronáriabetegség, hipertónia, cardiomyopathia, gyógyszer és toxikus ártalmak, endokrinológiai, infiltratív folyamatok, valamint egyéb ritka kórképek állhatnak. Epidemiológiai adatokat figyelembe véve az 50 év feletti korosztályban incidenciáját és prevalenciáját tekintve progresszív növekedés figyelhető meg. Az évente megjelenő új szívelégtelen betegek száma a Framingham tanulmány alapján az 50-59 éves korosztályban férfiak esetében 3/1000, nőknél 2/1000, 80-89 éves korosztályban férfiaknál 27/1000, nőknél 22/1000, átlagosan évente férfiak körében 2,3 új eset, míg nőknél 1,4 új megjelenés jellemző 1000 főre vetítve. A Hillingdon tanulmány szerint a szívelégtelenség incidenciája a 45-55 év közötti korosztályban 0,2/1000, 85 év felett pedig 12,4/1000 fő. A halálozás túlnyomó többségét szívelégtelen betegeknél a hirtelen szívhalál és a súlyos szívelégtelenség okozza. Kezelésében maximális gyógyszeres terápia mellett is fennálló panaszok esetén reszinkronizációs terápia jelentheti a megoldást. A következő esettanulmányban egy olyan szívelégtelen beteg kerül bemutatásra, akinél sikeres transzvénás biventrikuláris eszköz implantációját követően, elektróda kimozdulás miatt sebészeti beavatkozásra került sor.