Az eosinophil oesophagitis (EE) klinikopatológiai entitás, feltételezések szerint atópiás betegség, amelynek kialakulásában a légúti és ételallergénekkel szembeni azonnali és késői típusú túlérzékenységi reakciónak egyaránt szerepe van. A patogenezisében elsődleges jelentősége a nyelőcső nyálkahártyáját beszűrő allergéniniciált, Th2-függő, IL-5-mediált eosinophil infiltrációnak van. Patológiai szempontból a kórkép kevert, döntően eosinophil sejtes beszűrődéssel jellemezhető krónikus gyulladásos folyamat, amely nem reagál a savcsökkentő kezelésre. A betegség prevalenciája pontosan nem ismert, az incidencia évente növekszik. Férfi túlsúly és allergiás betegségek társulása jellemzi. Felnőttekben a betegség gyanúját a nyelésnehezítettség, a szilárd étel elakadása és a mellkasi fájdalom kelthetik. Endoszkópos vizsgálattal számos elváltozást észlelhetünk, ezek egyike sem patognomonikus. A kórisméhez a nyelőcső biopsziás mintáinak szövettani elemzése is szükséges; a legfontosabb jellemzők a hámrétegen belül >15 eosinophil sejt látóterenkénti jelenléte, az eosinophil sejtek felszíni elhelyezkedése, ehhez gyakran társuló felületi hámleválás, az eosinophil microabscessusok. Kezelési lehetőségek közül nem farmakológiai (eliminációs vagy elemi diéta) és gyógyszeres terápia (helyi vagy szisztémás kortikoszteroidok, leukotriénantagonista montelukast vagy újabban az IL-5 elleni monoklonális antitest (mepolizumab) állnak rendelkezésre. A hosszasan fennálló gyulladás következményeként kialakuló szűkületek óvatos, több lépésben, endoszkópos tágítással mérsékelhetőek.