Az emberek vírusfertőzései legnagyobb részt együtt fejlődtek a gazdáikkal az evolúció során, azonban ezeket csak a közelmúltban fedezték fel. Új vírusok csak nagyon ritkán alakulnak ki a természetben. A "gazdaváltás" teszi lehetővé, hogy az állatvilágból időnként kiszabadulnak a vírusok és átkerülnek az emberekre. Az édesanyáról a magzatra különböző utakon kerülhetnek át a vírusok. Ezeknek az utaknak nem mindegyike specifikus, mert az édesanya által belégzett nanorészecskék egy része eljuthat a magzati szövetekbe. A transzplacentáris fertőzésnek vannak azonban vírusreceptor-függő valamint neonatális FcRn receptorfüggő útjai is. A fertőzés szülés-körüli (perinatális) útjait az teszi lehetővé, hogy az édesanyában lappangó vírusok kiszabadulnak az immunrendszer módosulásai miatt. Ezek a szülés alatt kerülnek át az újszülöttre. Ha az édesanya közvetlenül a szülés előtt fertőződik, akkor nincs ideje ellenanyagokat termelni, sem azokat a magzatnak átadni. Ezek a vírusok is megbetegíthetik az újszülöttet. Az anyatejben is lehetnek vírusok, amelyek fertőzést okozhatnak. Az újonnan felfedezett vírusok közül leggyakrabban azok okoznak magzati fertőzéseket, amelyek az emberhez adaptálódtak. Az ízeltlábúak által terjesztett vírusok számára az ember csak zsákutca. A természetes körforgásban állatok vesznek részt. Ezért ezek és a zoonózisok ritkábban okoznak magzati fertőzést, mert az állati gazda és az ember placentájának a szerkezete eltérő. A légúti fertőzések rendszerint szintén nem okoznak magzati fertőzéseket, mert a magzati légutak még fejletlenek.