Cél: A permanens implantációs prosztata-brachyterápia (PIPB) bevezetése Magyarországon és kezdeti eredményeink ismertetése. Betegek és módszer: 2008 és 2010 decembere között harminckilenc kis (n=26) és válogatott közepes (n=13) kockázatú prosztatarákos beteget kezeltünk PIPB-val. Átlagéletkoruk 66 év (51-80 év), átlagos PSA-értékük 9 ng/ml (3,2-15 ng/ml) volt. A kezeléshez spinális érzéstelenítést és hólyagkatétert alkalmaztunk. A jód-125 sugárforrások beültetését FIRST (Nucletron, Hollandia) implantációs rendszerrel végeztük. Transzrektális UH alapján készült előterv szerint a gáton át tűket szúrtunk a prosztatába, majd a tűk végleges helyzete alapján módosítottuk a besugárzási tervet. A prosztatára 145 Gy-t írtunk elő. A sugárforrások betöltését valósidejű UH-ellenőrzéssel végeztük, helyzetüket röntgenkészülékkel és CT-vel ellenőriztük. A betegeket a beültetés másnapján hazaengedtük. A betegek követése során feljegyeztük a PSA értékét, a daganatos eseményeket és a kezelés mellékhatásait. Eredmények: Az átlagos követési idő 10 hónap (3-27 hónap), a sugárforrások medián száma 53 (30-78), átlagos aktivitásuk 0,48 mCi (0,41-0,52 mCi) volt. Átlagosan a prosztatatérfogat 96%-a (92-98%) kapta meg az előírt dózist. A céltérfogat 90%-át, a rektum 2 cm3-ét, az urethra 10%-át besugárzó átlagos dózisok az előírt dózis 113%-a (104-121%), 85%-a (48-121%) és 124%-a (98-146%) voltak, azonos sorrendben. A besugárzási terv kritériumaként alkalmazott dózis-térfogat megszorításoktól való eltérés soha nem haladta meg a 3%-ot. Akut >grade 2 proktitiszt 0 (0%), grade 2, illetve 3 ciszto-prosztatitiszt 13 (33,3%), illetve 1 (2,6%) esetben figyeltünk meg. Egy betegnél alakult ki biokémiai relapszus (2,6%). Következtetések: Hazánkban elsőként alkalmaztunk PIPB-t. A kezelés okozta akut proktitisz aránya nem jelentős, a ciszto-prosztatitiszé elfogadható. Intraoperatív tervezőrendszerrel a dózis-térfogati előírások csaknem minden esetben teljesíthetőek. Az elért biokémiai kontroll kiváló, de a követési idő még rövid.