A szerzők munkájukban az inzulinigény változását írták le 41, a munkacsoport gondozásában szült, 1-es típusú diabeteses asszony várandóssága során hagyományos, napjában több alkalommal, pen típusú adagoló eszközzel adagolt inzulin (n=22) és inzulinpumpa-kezelés (n=19) mellett. A vizsgált csoportok főbb, terhességet megelőző jellemzői (kiindulási HbA1c, testtömegindex, diabeteses retino- és nephropathia, ketoacidózis előfordulása, prekoncepcionálisan gondozottak aránya) nem tértek el egymástól, kivéve a diabetestartamot, amely az inzulinpumpával kezelt csoportban hosszabb volt (13,9 t 7,6 vs. 8,7 +- 5,5 év, p=0,018). Nem találtak különbséget a két kezelési csoport terhesség alatti anyagcsere-paramétereiben és a magzati, valamint az anyai kimeneteli mutatókban. A testtömegre számított napi inzulinigény a 11. terhességi héttől a 39.-ig kisebb volt inzulinpumpa-kezelés mellett. A heti átlagos vércukor-önellenőrzési értékek a 4., 8-11. terhességi hetekben alacsonyabbak, a 18. és 35. terhességi héten magasabbak voltak az inzulinpumpa csoportban (minden p <0,05). Inzulinpumpa-kezelés mellett a várandósság 20. hetéig az inzulinigény csökkenését, majd a 28-36. hetek között annak emelkedését tapasztalták (p <0,05). Hagyományos terápia mellett a kezdeti csökkenés nem volt megfigyelhető, az inzulinigény emelkedése pedig már a 22. héten elkezdődött (p <0,05). Eredményeik alapján felmerül, hogy 1-es típusú diabetesszel szövődött terhességben az inzulinigény változásának dinamikája eltérő lehet inzulinpumpa-kezeléskor a hagyományos adagolású inzulinkezelésnél tapasztalttól.