A hipertónia kezelésében valamennyi első vonalbeli szer alkalmas mind kezdő, mind fenntartó terápiára, így a választást szakmailag a rizikótényezők, a társbetegségek, illetve a célszervkárosodások határozzák meg, de emellett a beteg-együttműködés is hangsúlyosabb szerepet kap, mint korábban. Az életkor, a cukorbetegség, az érrendszeri és beidegzési eltérések, a depresszió, az életmódi tényezők mellett a magasvérnyomás-betegség a szexuális problémák legfőbb kockázati tényezője. A panaszok a hipertóniás populációban a 40-70 évesek körében 2,3-53,4%-os, a cukorbetegek körében 35-75%-os gyakorisággal jelentkeznek, a hasonló életkorú nem hipertóniás, illetve nem cukorbeteg férfiakkal összehasonlítva. A szexuális diszfunkció és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők között szoros az összefüggés. A testsúlycsökkentés, a rendszeres testmozgás, a dohányzás csökkentése, illetve abbahagyása alapvető jelentőségű. Nőknél az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron szintjének emelésével a szexuális tünetek javulása mellett csökken a zsírszövet aránya, növekszik az izomerő, csökken a vérnyomás, a koleszterinszint, és érdemi javulást mutat a 2-es típusú diabetes mellitus is. A merevedési zavar kezelésében a szájon át alkalmazható foszfodiészterázgátlók az első vonalbeli szerek. A hipertónia kezelésére adott kalciumcsatornablokkolók, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim gátlói az erektilis funkcióra neutrálisak. Az antihipertenzív kezelés során erektilis diszfunkció esetén az indapamid, illetve a nebivolol a választandó, ha diuretikum, illetve béta-blokkoló mellett döntünk, a többi készítmény kisebbnagyobb mértékben dózisfüggően kedvezőtlen hatású. Az angiotenzinreceptor-blokkolók közül a lozartánnal és a valzatránnal kapcsolatban is kedvező hatást észleltek erektilis diszfunkció esetén. A szexuális diszfunkció megoldása révén jelentős életminőség-javulás érhető el, ami a betegegyüttműködés egyik záloga.