Az orrmelléküregi osteomák a craniofaciális régió jóindulatú tumorai közé tartoznak. Leggyakrabban a homloküregekben találkozunk velük, ezt követi - a gyakoriság sorrendjében - a rostasejtekben, az arcüregekben és végül az iköblökben való megjelenés. Jellemző tulajdonságuk a lassú növekedés, ami gyakori tünetmentes felismerésüket magyarázza. Eredetüket tekintve lehetnek embrionális malformációk, de trauma és infekció is kiválthatja növekedésüket. Növekedésük nem infiltratív, így - bár igen jelentős diszlokációt hozhatnak létre a környező struktúrákban - körülírt jellegük megmarad. Amennyiben panaszt okoznak, sebészeti eltávolításuk indokolt. Az exstirpációt nehezíti, hogy - összenyomhatatlanok lévén - legalább akkora nyílás szükséges kiemelésükhöz, mint maga a tumor. A fix, mozdíthatatlan terimék környezetében, szűk viszonyok közt, vulnerábilis struktúrák mellett dolgozni egyes esetekben komoly kihívást jelent. Dolgozatunkban bemutatjuk a munkacsoportunk által alkalmazott műtéti típusokat, saját anyagunkból vett példákon szemléltetve az eljárásokat.