Az utóbbi években a magasvérnyomás-betegség világjárvánnyá alakult, jelenleg világszerte minden negyedik felnőtt ember hipertóniás, a hipertóniások száma eléri az 1 milliárdot. A terápiás lehetőségek javulása ellenére is a nem célértéken lévő hipertóniások arányszáma továbbra is magas. A célértékek elérésének egyik fő akadálya a beteg együttműködésének hiánya, amely hátterében gyakran a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásai állnak. Ezért a gyógyszerfejlesztés fókuszában a hatékony, de minimális mellékhatással bíró gyógyszerek kutatása áll. A kalciumcsatorna-blokkolók közül a hosszú hatású dihidropiridin típusú Ca-csatorna-blokkolók a legújabb ajánlások szerint ismét a vérnyomáscsökkentő terápia fókuszába kerültek, hiszen kedvezően befolyásolják a kardiovaszkuláris mortalitást és az anyagcserestátust. A lercanidipine olyan képviselője a fenti hatástani csoportnak, amely kifejezett érfal-szelektivitással bír, mellékhatás-profilja a legkedvezőbb, kiválóan tolerálható. Számos vizsgálat igazolja pozitív hatását az endothel-diszfunkcióra, a vazospasztikus anginára is, kiválóan kombinálható egyéb vérnyomáscsökkentő szerekkel. Ezért a lercanidipin a vérnyomáscsökkentő kezelés alappillére lehet.