A betegség kimenetelét legszignifikánsabban a megelőzés és a korai diagnózis befolyásolja. Az emlőrákban szenvedők 90%-a meggyógyulhatna az idejekorán felállított diagnózis és megfelelő terápia alkalmazásakor. A diagnosztikai módszerekkel szemben, így a képalkotói diagnosztikával szemben is, az a legfontosabb követelmény, hogy az emlődaganatot korán felfedezze, elhelyezkedését, stádiumát pontosan meghatározza annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb terápiás módszer legyen kiválasztható. Feladatuk az is, hogy a terápia hatékonyságát pontosan ellenőrizzék, a betegséget megbízhatóan kövessék, annak érdekében, hogy a recidíva is korán kimutatható legyen. Az elmúlt két évtizedben a radiológiai vizsgálómódszerek köre emlődaganat vonatkozásában is jelentősen kibővült, és a hagyományos mammográfiás eljárások (röntgen-, ultrahang-mammográfia) mellé felsorakoztak a funkcionális, metabolikus, teljestest-információval is szolgáló képalkotók, a komputertomográfia (CT), mágneses rezonancia (MRI) és a pozitronemissziós tomográfia (PET/CT). Az MRI egyre fontosabbá válik az emlőrák kimutatásában és karakterizálásában. A vizsgálómódszerek multimodális alkalmazásával egyre jobb analízis végezhető, amelyet a növekvő statisztikai értékek hitelesen szemléltetnek, azonban egyik képalkotói vizsgálat sem elég specifikus arra, hogy szövettani diagnózist adjon, de a képalkotó módszerek által vezérelt mintavétel citológiára vagy hisztológiára pontossá teszi a diagnózist.