A diabeteses nephropathia a cukorbetegség egyik igen jelentős késői szövődménye. A klinikai gyakorlatban akkor kell rá gondolni, ha cukorbetegben kóros mértékű proteinuria és a diabeteses retinopathia egyidejű fennállása bizonyítható, más, vesebetegségre utaló tünet nélkül. Pathomorfológiai háttere az intercapillaris glomerulosclerosis, melyet Kimmelstiel és Wilson írt le 1936-ban. Jelentőségét mutatja, hogy diabéteszben 17-szer gyakoribb az uraemia, mint nem cukorbetegekben. A GFR csökkenésével a cardiovascularis megbetegedések kockázata jelentősen növekszik. A diabéteszes veseelégtelenek mortalitása kiemelkedően magas, mivel ebben a betegcsoportban a cukorbetegség valamennyi micro- és macrovascularis szövődménye jelen van. Az USA-ban és Európában is napjainkban a hipertónia mellett a diabétesz a leggyakoribb betegség a vesepótló kezelésben részesülők között.