Az egészség az egyik legfontosabb érték, az iskola pedig az egyik legfontosabb szocializációs színtér, ezért elengedhetetlen, hogy az egészség iskolai szocializálását az arra képes és alkalmas, felkészült, szakképzett pedagógusok és más segítő szakemberek végezzék el. A modern egészségértelmezés és a jelenleg is paradigmaváltás alatt lévő egészségfejlesztés kulcsfogalmainak, társadalmi szervesülési lehetőségeinek áttekintéséből kiindulva vesszük szemügyre a pedagógusképzésben az egészségfejlesztő tevékenységre való felkészülést szolgáló közelmúltbeli változási folyamatokat. A gyakorló pedagógusokat megcélzó rövidebb érzékenyítő programoktól a hosszabb, hivatásra felkészítő posztgraduális képzésekig, valamint a graduális főiskolai és egyetemi szintű egészségtan-tanári végzettségig színes, gyakorlatorientált képzési paletta állt a jövő egészségfejlesztő szakemberei rendelkezésére. A Bologna-folyamat által indukált felsőoktatási szerkezetváltás jelentősen átalakította a pedagógusok alap- és továbbképzési rendszerét, így a fenti rendszerben változást jelentett, hogy az egészségfejlesztés területén is a kétszintű képzés elvének megfelelően létrejött a Rekreációszervezés és egészségfejlesztés BSc szak, amely az Egészségfejlesztés-tanár MA szak egyik bemeneteként szolgál. A felsőoktatás készen áll tehát arra, hogy az egészség, mint kormányzati szinten is fontosnak tartott érték szakszerű közoktatási integrációja megtörténhessen.