A vizsgálat célja: Feltárni annak az okait, hogy napjainkban a kellő felvilágosító tevékenységek miért nem hatékonyak, megismerni a konkrét betegcsoportnál az életmódváltoztatás megvalósításának akadályait, valamint, az ápoló szerepét a felvilágosító munkában, ami által a hatékonyság növelhető. Vizsgálati módszer és minta: Az adatfelvétel közvetlen, illetve közvetett kérdőíves formában történt. Adatfeldolgozási módszerként a leíró statisztikai módszer került felhasználásra. A kiválasztásnál szempont volt, hogy az első infarktuson átesett betegek csoportja kerüljön bevonásra. A vizsgálati mintába 50 férfibeteg és 50 nőbeteg került. Eredmények: Az adatok feldolgozásakor egyértelműen kiderült, hogy a betegek részéről, az ismeretek hiányossága jelentős. A betegség kialakulásáért felelős rizikófaktorok ismerete igencsak alulmarad az elvárhatótól, annak ellenére, hogy a szívinfarktus megelőzésének a propagálása, a figyelem ráirányítása betegség megelőzésére igen aktív. Következtetések: A betegek ismerete a kórházi kezelést követően csekély, noha a diplomával rendelkező ápoló tudásánál fogva képes az ismeretek átadására, a laikus hozzátartozók és betegek szívgyógyászati ismereteinek a bővítésére, és nem csak elméleti síkon, hanem a gyakorlat színterén is.