A számítógéppel navigált műtéttechnika a térdprotetika legújabb vívmányai közé tartozik napjainkban. A módszer igen pontos beültetést tesz lehetővé, azonban időigényes, az instrumentárium költségei magasak és a hosszú távon érvényesülő előnyei egyelőre még nem ismertek. A hagyományos úton évekkel ezelőtt beültetett térdprotézisek utánvizsgálata ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy az implantátumok pozícionálása és aszeptikus lazulásuk közötti összefüggéseket megállapítsuk. A szerzők retrospektív módon vizsgálták az intézetükben 1996-1999 között végzett 72 teljes felszínpótló térdprotézis beültetésének eredményeit. A protézisek pozícióját a Knee Society radiológiai értékelési módszerének segítségével elemezték a közvetlen posztoperatív röntgenfelvételeken. Átlagosan 9 és fél év (114 hónap) utánkövetéssel 37 esetben klinikai és radiológiai kontrollt végeztek. A fizikális státusz és a szögértékek ismételt meghatározása mellett megfigyelték az aszeptikus lazulás röntgen jeleit a Knee Society ajánlásai alapján. A szerzők munkájuk egyik eredményeként ismertetik a primer műtétek során végzett pozícionálás és végtagtengely helyreállítás általuk elért radiológiai eredményeit. Ezen felül megállapítják, hogy a kontrollált beteganyagnál sem a femorotibialis álló helyzetű végtagtengely 3 fokos hibahatáron túli értéke, sem az egyes komponensek meghatározott határok közötti malpozícionálása nem vezetett aszeptikus lazuláshoz. Az egy protézisnél észlelt, revíziót igénylő femoralis komponens lazulás esetén hibás beültetés nem nyert retrospektív bizonyítást.