Annak ellenére, hogy számos klinikai tanulmány bizonyította, hogy a szintetikus kolloidok adása esetén magasabb a vérzési rizikó vagy gyakoribb a nephrotoxicus mellékhatás előfordulása, a szintetikus kolloidok használata nem vesztett népszerűségéből. Az utóbbi években készült metaanalízisek azt is kimutatták, hogy a krisztalloidok használata hasonlóan effektív, mint a kolloidok használata. A legtöbb tanulmány nem kritikus állapotú, intenzív terápiás vagy sürgősségi osztályos betegeket vizsgált, illetve a súlyos szeptikus betegek esetén a követési idő ritkán haladta meg a 48 órát. Súlyos szeptikus betegeknél illetve a kritikus állapotú intenzív terápiás betegeknél hiányoznak a biztonságos dózisra és adagolásra vonatkozó, hosszabb kimenetelt vizsgáló tanulmányok, ezért a szintetikus kolloidoldat kiválasztása mai napig inkább a racionális gondolkodáson alapul, mint a klinikai evidencián. Az albuminpótlás az intenzív terápiában ellentmondásos, mert egyrészt az alacsony albumin szinteknél megfigyelhető egy növekedő morbiditás és halálozás, másrészt, számos előnyös non-oncoticus élettani hatása és szerepe ellenére az albumin rutin alkalmazása nem javasolt. Az albumin használata biztonságos a kritikus állapotú betegeknél, csökkenti a halálozást végstádiumú májbetegeknél, de használata ártalmasnak bizonyult a koponyasérülteknél. Az albumin készítményeknek a bennük lévő tartósító komponensek miatt csökkent n oncoticus" (Gibbs-Donnan effektus) illetve "non-oncoticus" (transzport és gyökfogó funkció) tulajdonsága van, ezért javasolt azok szűrése a készítmények alkalmazása előtt. A kolloidoknak helye van az intenzív terápiában, csak kérdéses, hogy - a betegcsoport, az indikáció, a kolloid típusa, a kolloid dózisa szerint - "csak" volumenpótlás a cél oncoticus szempontból, avagy egyéb kedvező élettani hatásokat is várunk az adott készítménytől non-oncoticus céllal.