Bevezetés: A pajzsmirigyrákok incidenciája világszerte jelentősen emelkedett az elmúlt két évtizedben, miközben a halálozás nem változott. A korai felismerés és a korszerű kezelési protokollok kulcsfontosságúak a betegek túlélésének és életminőségének javításában. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja a differenciált pajzsmirigyrák hazai diagnosztikus és terápiás gyakorlatának feltérképezése volt. Módszer: Retrospektív vizsgálatunk a 2011 és 2024 közötti időszakban pajzsmirigyrákkal diagnosztizált betegek klinikai adataira fókuszált. A vizsgálat során nem volt kizárási kritérium, így a populáció reprezentatív képet adott a hazai gyakorlatról. Eredmények: Összesen 893 beteg (75,7% nő, 24,3% férfi) adatait elemeztük. A vizsgált populáció átlagéletkora 53,1 +- 14,8 év volt. A differenciált pajzsmirigyrákok dominanciája, ezen belül a papillaris forma aránya (82,8%) kiemelkedő volt. A betegek 63,5%-át korai stádiumban (T1a-T1b) diagnosztizálták, a regionális nyirokcsomók érintettsége 34%-ban, távoli áttét 4,7%-ban fordult elő. A legtöbb beteg egy műtéten esett át, többségüknél (80,8%) totális vagy közel totális thyreoidectomiát végeztek. A regionális nyirokcsomók érintettségét célzó beavatkozások gyakoriak voltak, míg a radikális nyaki dissectio ritkábbnak bizonyult, ami összhangban van a differenciált pajzsmirigyrák tipikus lokoregionális terjedésével és a modern, célzott sebészi stratégiával. A radiojód-terápiában részesülő betegek átlago-san 1,41 alkalommal kaptak kezelést. A radiojóddózisok jelentős variabilitást mutattak, az átlagos dózis 2645 MBq volt, míg az alkalmazott kumulatív dózisok szélsőértékei 1100 MBq-től egészen 11 000 MBq-ig terjedtek. TSHszuppressziós kezelést a betegek 57,7%-ában, szisztémás terápiát 3,2%-ában alkalmaztak. Megbeszélés: A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a magyarországi pajzsmirigyrákos betegek ellátásában a diagnosztikus és terápiás gyakorlat a nemzetközi standardoknak megfelelő. Következtetés: A vizsgálat átfogó képet adott a pajzsmirigyrákban szenvedő hazai betegek demográfiai, szövettani és kezelési sajátosságairól, hozzájárulva a klinikai gyakorlat értékeléséhez. Az eredmények további klinikai kutatások és utánkövetéses elemzések alapjául szolgálhatnak, elősegítve a pajzsmirigyrák kezelésének hosszú távú optimalizálását és a betegek prognózisának javítását.  Kulcsszavak: pajzsmirigydaganat, differenciált pajzsmirigyrák, pajzsmirigyműtét, radiojód-kezelés