A policisztás ovárium szindróma (PCOS) egy genetikai prediszpozícióval rendelkező, multiszisztémás endokrin betegség, amely a nők közel egynegyedét érintheti. A tünetegyüttes természetéből adódóan a PCOS-sel élő nők számos pszichés szövődménnyel szembesülhetnek, ami a betegek közel háromnegyedénél okoz pszichológiai problémákat. A közlemény célja, hogy bemutassa a PCOS-sel élő nők pszichés nehézségeit, kiemelten elemezve a kevésbé kutatott szexuális elégedettséget. Bronfenbrenner ökológiai elméletét alapul véve a szexuális elégedettségre ható tényezőket a mikro-, a mezo-, az exo-, és a makroszintek mentén tárjuk fel. A PCOS-el élő nők a szexuális elégedettség terén mind a négy szinten veszélyeztetettek lehetnek: a mikrorendszer szintjén korlátozottabban élhetik meg a szexuális vonzerejüket; a mezorendszer szintjén csökkenhet a szexuális funkcionalitásuk; az exo- és makrorendszerek szintjén pedig a PCOS kezelése és a társadalmi és vallási elvárások miatt több stresszt élhetnek meg, mint más nők. Kiemelten fontos ezért a pszichológiai szövődmények megelőzése, szűrése és terápiája. A szexuális elégedettség terén hatásosnak bizonyult a szexuális funkcionalitás javításában a metforminkezelés és a testmozgás szorgalmazása; a szexuális attraktivitás megélése terén pedig jó eredmények várhatóak a pozitív testképet támogató egyéni, valamint a párok kommunikációját javító párterápiáktól. További kutatás javasolt, hogy jobban feltárhassuk a PCOS-ben érintett nők szexuális elégedettségét, és az ökológiai rendszer négy szintjének szexuális elégedettségre, valamint egymásra gyakorolt hatását.  Kulcsszavak: policisztás ovárium szindróma, pszichés jóllét, szexuális elégedettség