Az NREM ébredési zavarokat (disorders of arousal, DOA) és az alvásfüggő hipermotor epilepsziát (sleep-related hypermotor epilepsy, SHE) genetikus eredetű ikerspektrum állapotoknak fogjuk fel, melyek közül az egyik nem epilepsziás (DOA), a másik epilepsziás (SHE) eredetű. Mindkét rendellenesség közös abban, hogy fokozott ébredési aktivitást és alvás/ébredés disszociációs jelenségeket mutatnak NREM alvásban, amelyek félelemteljes ébredésekben csúcsosodnak ki, egymáshoz hasonló formában. Az ismert mutációs jelenségek a két spektrumban különböznek, ugyanakkor többoldalú populációs genetikai, családi, illetőleg akár egyedi (a két kondíció egy egyénben is megjelenhet) átfedéseket észleltek, amelyek a genetikai gyökerek rokonságára utalnak. Az ébredési zavar epizódokban az elülső cinguláris és insuláris, valamint a félelem és az érzelmek feldolgozásában is szerepet játszó, prefrontális kéreg aktivációja figyelhető meg az alvó agyban. Ezek a régiók átfednek a sikeres műtéteken átesett alvásfüggő hypermotoros betegek rohamindító zónájával is, és figyelemreméltó módon egybeesnek a salience hálózat hub-jaival. Az ébredéssel kapcsolódó félelem és alarm reakció, ami közös az alvási terrorban és a hypermotor ébredésekben, valamint fals alarm reakciót eredményez, nagyon hasonló, mint amit akut stressz reakcióként írt le Cannon és Selye. Miután mindkét állapot egyaránt a salience hálózatot aktiválja, nagyon valószínű, hogy mind az alvási terror, mind az alvásfüggő hipermotoros roham a hypotha lamus-hypophysis-adrenális tengelyen keresztül mobizálhatja a fight-flight reakciót, ami lehet, hogy része a rémébredéseknek mind DOA-ban, mind SHE-ben. Tudomásunk szerint ezt a hipotézist eddig még sohasem vizsgálták. Kulcsszavak: NREM ébredési zavarok, alvásfüggő hipermotor epilepszia, salience hálózat