Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=169452
MOB:2026/1
Szerzők:Dézsi Noémi; Czégeni Anna; Tomasics Gyula; Konderák Judit; Schandl László; Winkler Gábor; Pintér Erzsébet
Tárgyszavak:HAEMOGLOBINOPATHIÁK; HAEMOGLOBINOK; DIABETES MELLITUS; KÉMIA, ANALITIKAI
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2026. 167. évf. 5. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  Hemoglobinvariánsok okozta nehézségek a hemoglobin-A1c értékelése során két eset kapcsán / Dézsi Noémi [et al.]
  Bibliogr.: p. 203. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33478
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 5. sz., p. 196-203. : ill.


Haemoglobinopathiák esetén a hemoglobin-A1c meghatározása torzulhat, ami megnehezíti a diabetes pontos monitorozását. A klinikai tüneteket okozó formák mellett "csendes" hemoglobinvariánsok is előfordulnak, amelyek nem befolyásolják a vérképet, és rutinvizsgálatokkal (nagy teljesítményű folyadékkromatográfia, elektroforézis) sem mindig mutathatók ki. Két beteg vérmintáján végeztünk hemoglobin-A1c-mérést nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával és kémiai immunturbidimetriás módszerrel, továbbá hemoglobinelektroforézist és a béta-globin-gén szekvenálását. Orális glükóztolerancia-teszttel mindkét esetben ismételten kizárható volt a diabetes mellitus fennállása. Az első betegnél a kromatográfiás hemoglobin-A1c-meghatározás abnormális kromatogram miatt nem volt értékelhető, ezért alternatív módszer vált szükségessé. A második betegnél a kromatográfiával mért magas hemoglobin-A1c ellentmondott a klinikai adatoknak. A labor-klinikus egyeztetés után mindkét esetben elektroforézis és kémiai hemoglobinA1c-meghatározás történt; az elektroforézis során kóros frakció egyik esetben sem mutatkozott. Az első betegnél kémiai módszerrel mérhető, de szokatlanul alacsony hemoglobin-A1c-értéket kaptunk. A genetikai vizsgálat hemoglobin Graz mutációt igazolt, amely folyadékkromatográfiával tévesen magas vagy nem értékelhető, immunoassayvel pedig tévesen alacsony hemoglobin-A1c-értéket okozhat, klinikai tünetek nélkül. A második betegnél a kémiai módszer alacsonyabb, de praediabeteses tartományú hemoglobin-A1c-értéket mutatott; a genetikai analízis hemoglobin Rainier variánst igazolt, amely familiaris erythrocytosissal társul, és hibásan magas hemoglobin-A1ceredményhez vezethet mindkét módszerrel. A jelzett hemoglobinvariánsok hazai közleményben még nem szerepeltek. Esettanulmányaink kiemelik az alternatív hemoglobin-A1c-meghatározási technikák és a genetikai vizsgálatok jelentőségét, valamint az olyan glükometabolikus markerek (például fruktózamin) hasznosságát, amelyek segíthetnek a hosszú távú anyagcserekontroll megítélésében. A pontos diagnózis és monitorozás alapja a szoros klinikus-labor együttműködés.  Kulcsszavak: haemoglobinopathiák, glikált hemoglobin, abnormális hemoglobinok, diabetes mellitus, analitikai kémiai módszerek