A magyar lakosság 30%-a szenved valamilyen alvászavarban, melynek 80%-át az insomnia teszi ki. Az insomnia - klinikailag diagnosztizálható, kóros álmatlanság - lehet akut, időszakos vagy krónikus. A kórkép gyakran társul egyéb alvászavarokkal, valamint egyéb mentális (például depresszió különböző fajtái, szorongás) és szomatikus (például neurológiai) kórképekkel is. Leginkább az idősebb korosztályokban észlelhető, és gyakran - tévesen - normális öregedési jelenségnek tekintik. Az insomnia diagnosztizálása az alapos klinikai anamnézisre támaszkodik a kiváltó tényezők, valamint a rossz alvást eredményező maladaptív viselkedések feltérképezése miatt. A krónikus insomnia jól kezelhető a nem gyógyszeres stratégiákkal. Az intermittáló és akut insomniával küzdő betegekterápiájában helyet kapa célzott farmakoterápia, melyben megtaláljuk a különböző hatástartamú benzodiazepineket, első generációs antihisztaminokat, valamint bizonyos antidepresszánsokat. Mivel klinikai gyakorlatban minden területen találkozhatunk a kórképpel, nekünk, gyógyszerészeknek is fontos ismernünk a rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségeket. A nem megfelelő kezelés nem várt következmények kialakulásával járhat (maladapció), a nem jól megválasztott farmakológiai kezelés pedig akár dependenciához is vezethet.  Kulcsszavak: insomnia, nemzetközi ajánlás, altatószerek