Háttér és célkitűzések: A lateralitás különböző formái és az ezek közti összefüggések, valamint a keresztezett lateralitás és a tanulási zavarok kapcsolata régóta népszerű témái a pszichológiai és gyógypedagógiai kutatásoknak. Vizsgálatunkban hagyományos és új módszerekkel vizsgáltuk a füldominanciát, és elemeztük a kezesség és a különböző füldominancia-értékek közötti összefüggéseket. Módszer: A vizsgálatban neurotipikus, jobbkezes (N = 38), balkezes (N = 24) és kétkezes (N = 10) férfiak és nők vettek részt. A kezességet egy kézpreferenciát vizsgáló kérdőív, az Edinburgh Handedness Inventory rövid változata alapján határoztuk meg. A füldominanciát dichotikus tesztekkel, illetve kétféle elszegényített beszédinger (szinuszhullámú és amplitúdómodulált beszédingerek) monaurális alkalmazásával vizsgáltuk. Eredmények: Bár a legtöbb résztvevőnél mindhárom vizsgálóeljárás alapján jobbfül-fölény volt kimutatható, a füldominancia jellemzői a vizsgálóeljárástól függően eltérőek voltak: a három különböző füldominancia-index nem korrelált egymással. A kezesség gyengén korrelált a monaurális szinuszhullámú ingerekkel mért füldominanciával, de nem függött össze a monaurális amplitúdómodulált ingerekkel, illetve dichotikus ingerekkel mért füldominancia-értékekkel. A résztvevők 35-46%-ánál találtunk keresztezett kéz-fül dominanciát, ami arra utal, hogy ez inkább normális, semmint maladaptív tulajdonság. Az elszegényített beszédingerek észlelése figyelemre méltó interindividuális variabilitást mutatott, a szinuszhullámú és az amplitúdómodulált beszédingerek feldolgozása között pedig tanulási transzferhatást figyeltünk meg, amit feltehetőleg területáltalános mechanizmusok közvetíthetnek. Következtetések: A monaurális elszegényített beszédingerekkel vizsgált füldominancia eltér a hagyományos dichotikus tesztekkel kimutatható füldominanciától, ami arra utal, hogy a füldominancia feladatfüggő. Kulcsszavak: amplitúdómodulált beszéd, dichotikus teszt, füldominancia, kézdominancia, lateralitás, szinuszhullámú beszéd