Háttér és célkitűzések: A tetszőleges szövegi bemenet alapján művészi minőségű képeket alkotó mesterséges intelligencia (MI) megjelenése eddig még feltáratlan lehetőségeket tartalmazhat a pszichológia számára. Jelen kutatás során egy kvantitatív és kvalitatív módszereket szintetizáló és a résztvevő számára is élvezetes új énképmérő módszer kidolgozására tettünk kísérletet. A módszer elődjei közé tartoznak a különböző nyitott kérdéses önjellemzések, az önarcképfestés művészetterápiai tradíciója, illetve a számítógép-alapú testképvizsgáló eljárások. Módszer: A kutatás során arra kértünk 11 fiatal felnőtt résztvevőt, hogy a Midjourney nevű szoftver segítségével készítsenek képeket önmagukról. Az egyes képek alapjául szolgáló parancssorokat kategóriaelemzésnek vetettük alá, a résztvevőkkel pedig félig strukturált interjúkat vettünk fel. Eredmények: Az elemzések során szignifikáns egyéni különbségeket találtunk a résztvevők által említett önjellemzési kategóriákban, illetve a kategóriák időbeli változásában. Hogy ezek a különbségek milyen szituációs vagy személyen belüli hatásoknak tulajdoníthatók, eljövendő kutatások tárgyát fogja képezni, például a flow állapotra való egyéni érzékenység és az identitásállapot szerepének vizsgálatán keresztül. Az interjúk tanulsága szerint a résztvevők egy izgalmas önismereti tanulásként, identitásuk különböző aspektusaival való kísérletezésként élték meg a folyamatot. Többen megdöbbentek a gép képességeitől és saját művészi teremtőerejüktől, azonban az ember-gép kommunikáció félresiklásai több esetben megnehezítették az alkotást. Következtetések: Az általunk kidolgozott eljárás magában hordozza a potenciált arra, hogy a későbbiekben egy valid és reliábilis mérőeszközzé válhasson, nemcsak az énkép, hanem bármilyen attitűd mérésére. Az énhatékonyság-érzés megtapasztalása, illetve az önismereti tanulás érzete hosszú távon akár egy művészetterápiás felhasználásnak is az alapját képezheti. Kulcsszavak: mesterséges intelligencia, művészet, énkép, önjellemzés, identitásállapot, módszertan