Bevezetés: Jelen közleményünkben otogén meningitis kapcsán kialakult kétoldali, súlyos fokú, szenzorineurális halláscsökkenésben szenvedő páciens esetét ismertetjük. Esetünk rámutat az időfaktor jelentőségére és a hallás fontosságára a meningitis maradványtüneteinek rehabilitációja tekintetében. Esetismertetés: A bemutatott 60 éves férfi betegnél, rossz általános állapota ellenére, időben megszületett a kétoldali, súlyos fokú szenzorineurális halláscsökkenés audiológiai diagnózisa. Mind a szubjektív (tisztahang-hallásküszöb), mind az objektív vizsgálatok (BERA, ASSR) igazolták ezt. A korai képalkotó vizsgálatok elvégzése, illetve a preoperatív kiegészítő vizsgálatok hatékony megszervezése lehetővé tette a cochlearis implantációt. A sikeres implantációt követően jó eredményeket mértünk mind az audiológiai (szabad hangtérben mért hallásküszöb- és beszédértés-vizsgálat), mind a szurdopedagógiai vizsgálatokon, valamint a páciens szubjektív tapasztalatai is pozitívak voltak. A rehabilitáció és a processzorbeállítások tekintetében a beteg és családja is nagyon motivált volt. Megbeszélés, következtetések: Közleményünkben bemutatott páciensünk esetében a halláscsökkenés korai észlelése, illetve az intézmények és szakmák közötti hatékony együttműködés időbeni cochlearis implantációt és kifejezetten sikeres rehabilitációt eredményezett.  Kulcsszavak: cochlearis implantáció, halláscsökkenés, időfaktor, meningitis, szenzorineurális