Napjaink hálózati társadalmában (Castells 2005 [1996]; van Dijk 2006) az internethasználat szorosan összefonódott a mindennapi tevékenységekkel, s míg ez a többségi társadalom tagjai számára magától értetődő, sőt, alapszükséglet, továbbra is sokan vannak azok, akik a digitális világ nyújtotta előnyökből egyáltalán nem, vagy nem megfelelő mértékben részesülnek. Az IKT-eszközöknek a hozzáférhetőségében és használatában mutatkozó eltérések elmélyítik a meglévő társadalmi szakadékokat és új típusú egyenlőtlenségeket is generálnak. Mégsem kizárólag úgy tekinthetünk rájuk, mint a társadalmi egyenlőtlenségek újabb dimenziójának okozóira, hanem úgy is, mint a hátrányos helyzetűek esélyteremtésének potenciális eszközeire. A digitális kompetenciák fejlesztése hozzájárulhat az esélyegyenlőség növeléséhez és a szegénység kultúrájának generációról generációra történő újratermelődésének felszámolásához, ehhez azonban átfogó ismeretekkel kell rendelkeznünk a digitális megosztottság aktuális helyzetéről és egyéb egyenlőtlenségi tényezőkkel való összefüggéseiről. A tanulmány célja a digitális egyenlőtlenségek különböző szintjeinek, a mélyszegénységben élők digitális eszközhasználatának és digitális kompetenciáinak, a digitális tőke életesélyekre gyakorolt hatásának, ezzel együtt pedig a digitális esélyegyenlőség-teremtés lehetőségeinek vizsgálata a Sellyei járásban található három felzárkózó kistelepülésen a helyi lakosokkal, továbbá a fejlesztésben közreműködő szakemberekkel készített interjúk alapján.  Kulcsszavak: digitális egyenlőtlenségek, digitális szegénység, digitális tőke, digitális habitus, digitális inklúzió