A kardiológia és a napi orvosi gyakorlat legnagyobb kihívása az iszkémiás szívbetegség (ISZB) megfelelő kezelése és az ISZB okozta halálozás csökkentése. A krónikus koronáriaszindróma (CCS) kifejezés az utóbbi időben, a 2019-ben kiadott új kezelési ajánlás nyomán terjedt el a kardiológiában, lényegében a régi stabil ISZB elnevezést váltja fel. Elkülönítendő az akut koronáriaszindrómától (ACS), ahova az ST-szegmens-elevációval járó (STEMI), az ST-szegmens-elevációval nem járó (NSTEMI) és az instabil angina sorolandó. Az új CCS-irányelv a korábbi terheléses EKG-vizsgálat helyett a diagnosztikában a koronária-CT-t helyezi előtérbe, súlyos obstrukció gyanújakor vagy gyógyszeres terápiára nem jól reagáló esetekben javasol koronarográfiát, revaszkularizációt pedig csak 90% feletti szűkületnél vagy terápiarezisztens esetekben. A gyógyszeres terápiában a thrombocytaaggregáció-gátlás, a lipidek és a vérnyomás célértékre kezelése mellett javaslatot ad lépcsőzetes antiiszkémiás, antianginás kezelésre. Ebben a béta-blokkolókon (BB), a kalciumantagonistákon és a hosszú hatású nitráton túl másodvonalbeli terápiaként (BB-vel kombinációban) szerepel az ivabradin és a trimetazidin. Ez utóbbiak jelentősége CCS-fenotípusonként változik, pl. Alacsony vérnyomással járó formában kiemelkedően fontosak.