Célkitűzés: A pszichostimulánsok széleskörben alkalmazott farmakoterápiás eszközöknek számítanak a súlyos, vagy egyéb terápiás beavatkozásokra nem reagáló, gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavar kezelésének folyamatában. Az alvás minőségét és mennyiségét a stimulánsok mellékhatásként befolyásolhatják, mégis az ezidáig megjelent szakirodalomban kellően nem tisztázott kérdésként, részben ellentmondásos eredmények láttak napvilágot. Jelen áttekintésünk célja, hogy a poliszomnográfi ás eljáráson alapuló kutatási eredmények átfogó elemzésével tárjuk föl e kérdéskörnek a tudomány jelenlegi állása szerinti összképét, amely hasznos támpontot nyújthat a jövőbeli kutatások megtervezésében és a terápiás tervek optimalizálásában. Módszerek: PRISMA irányelvek alapján szisztematikusan áttekintettük és elemeztük azokat a tanulmányokat, amelyek az alkalmazott stimulánskezelés során poliszomnográfi ával mérték az alvás minőségét. A keresésünk eredményeként 331 potenciális közleményt találtunk, amelyet egymástól függetlenül szűrtünk át, majd összesen 13 releváns cikket elemeztünk részletesen. Eredmények: A vizsgált tanulmányok eredményei alapján a stimuláns kezelések eltérő kutatási elrendezés és elemszám mellett összesen öt esetben alvást facilitáló hatásról számoltak be, míg szintén öt tanulmány esetén alvást gátló hatás, illetve három esetben semmilyen hatás nem volt megfi gyelhető. Következtetések: Bár a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar gyógyszeres kezelésében fontos figyelembe venni az alvásra gyakorolt hatásokat, a kérdéskör tisztázása további kutatásokat, illetve a terápiás ajánlások és tervek személyre szabását, valamint a precíziós medicina szempontrendszerét követő finomhangolását igényel.  Kulcsszavak: figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, alvászavar, alvásmintázat, elektroenkefalográfia, stimulánsok, szisztematikus áttekintés