A fertőző megbetegedések napjainkban is egyre súlyosabb járványokat okoznak, ám egyes becslések szerint 2050-re vezető halálokká válhatnak a rezisztens kórokozók által okozott járványok. A régi, jól beváltnak gondolt antibiotikumok nagy része egyre inkább hatását veszíti az újabb és újabb rezisztenciákat kifejlesztő kórokozókkal szemben, éppen ezért kiemelt fontosságú lépést tartani ezzel a jelenséggel újabb és újabb antibiotikumok kifejlesztése útján. A manapság is használt hatóanyagok közül reneszánszukat élik a glikopeptid típusú antibiotikumok, bizonyos szerkezeti módosításokat követően a már rezisztens kórokozók által okozott kórképek keze-lésében is hatásosnak bizonyulhatnak. Ezek a származékok nagy molekulatömegű vegyületek, alapvázuk gyűrűs peptid szerkezetű, melyhez glikozidos kötéssel szénhidrátegységek kapcsolódnak. Hatásukat az által fejtik ki, hogy az osztódó Gram-pozitív baktériumok sejtfalszintézisét megakadályozzák, ellehetetlenítve ezzel szaporodásukat. Ebben a cikkben a legfontosabb képviselőik kerülnek bemutatásra, illetve ezek újabb, félszintetikusan módosított származékai, melyek használatával jóval hatékonyabban támadhatóak még a rezisztens kórokozók is.  Kulcsszavak: glikopeptid, antibiotikum, rezisztencia, vankomicin, teikoplanin, oritavancin, telavancin, klór-orienticin, félszintetikus