A csavaros versus cementes rögzítésről szóló vita alapfelvetése, hogy a fogművek rögzítéséből eredő, komplikációkat okozó kockázati tényezőket nem lehet kiküszöbölni. Ez többé nem igaz. A hagyományos csavaros és cementes rögzítésű fogművek kialakítása számos olyan kockázati tényezőt hordoz magában, amely szövődmények kialakulásához vezethet. A fogászati ipar láthatóan alapvetően nem érti, melyek a kialakításból adódó komplikációk kiváltó okai. Ezen ismeretek és a hozzájuk kapcsolódó terminológia nélkül nehéz olyan új rögzítési rendszereket megvitatni és kidolgozni, amelyek javíthatják az ellátás sikerességét. Tudjuk, hogy az implantátum körüli gyulladás kialakulása nagyrészt a periimplantáris szövetek szájüregi kórokozókkal való fertőzésének a következménye. Kérdés, hogy a fogorvosok megváltoztathatják-e a fogak és az implantátumok körüli mikrobiális környezetet. Redukálhatják-e az orális kórokozók növekedését elősegítő tisztíthatatlan tereket, mint például a pontatlanul illeszkedő implantátumelemek, hézagfogak alatti területek, a túlnyúló vagy rövid koronaszélek, valamint a szubgingivális cementfelesleg. A mechanikai és az ebből eredő biológiai szövődmények alapvető kiváltó okai a "fogmű dimenzióhibája" (PDE) és a "szöveti kölcsönhatások" (TE). A "szöveti hatások" (TE) egyike "az elmozdítással szembeni ellenállás" (RDE) és az "ínyszöveti hatás" (GE). Ez a cikk bemutatja, hogy a CAD/CAM-technológia segítségével hogyan alakítható ki olyan dizájn és rögzítési protokoll, amely figyelembe veszi a komplikációk kiváltó okait, és így mérsékelheti azok negatív hatásait, így csökkentve a szövődmények kialakulásának valószínűségét.