Háttér és célkitűzések: A vadászrepülőgép és a vadászpilóta lélektani kapcsolatáról és a gépről való leválási folyamatról szóló pszichológiai kutatások alulreprezentáltak a szakirodalomban. Kutatásunk célja - a repülési szociofizikai környezetről szóló kutatásaink szerves részeként - annak megértése volt, hogy katapultálás során a vadászrepülőgéptől való elszakítottság milyen lélektani tapasztalatot jelent a pilóta számára, és a késleltetett katapultálási folyamatok esetében milyen ember-gép kapcsolat tárható fel a pilóták elbeszélése alapján. Módszerek: Kvalitatív kutatási stratégiával dolgoztunk, az adatgyűjtés során félig strukturált interjúkat vettünk fel - a környezetpszichológiai kontextus megtartása miatt
a pilóta egyik saját munkaközegében, repülőtéren. Mintánkat katapultszékkel történő vészelhagyást átélt magyar vadászpilóták alkották. Az elemzést Interpretatív Fenomenológiai Analízis segítségével végeztük. Eredmények: A résztvevők a gépi környezettel való pszichológiai összekapcsoltságukról számoltak be, amely nem tudatosuló módon befolyásolhatta a katapultálási döntés késleltetését, a gépről való leválás megkezdését. Következtetések: Az eredmények megerősítik annak fontosságát, hogy az ember-környezet (gépi szociofizikai környezet) tranzakciót érintő területeket is célozzák meg a repülőgép-balesetek és -halálesetek csökkentése érdekében mind a pilótaképzésben, mind pedig a repülőgép-balesetek elemzésekor.  Kulcsszavak: repülési környezet, környezetpszichológia, katapultálás, Interpretatív Fenomenológiai Analízis