Esetismertetés: Egy 44 éves férfi betegnél endokarditisz talaján kialakult súlyos aortabillentyű-elégtelenség tett szükségessé szívsebészeti beavatkozást. A kevesebb mint egy év alatt bekövetkezett többszöri trombotikus esemény felvetette antifoszfolipid szindróma lehetőségét. A lupus antikoaguláns pozitivitás és az említett klinikai kép ezt igazolta. Megbeszélés: Betegünk fiatal életkora és a biológiai műbillentyű korlátozott élettartama ellenére biológiai műbillentyű beültetése mellett döntöttünk. Választásunkat azzal indokoljuk, hogy tanulmányok bizonyítják antifoszfolipid szindrómás betegeknél a mechanikus műbillentyűvel összefüggésbe hozható thromboembolia viszonylag gyakori előfordulását. A műtétet szövődménymentesen elvégeztük, aktivált parciális thromboplastin idővel kontrollált Na-heparin korai adása mellett állítottuk be az orális antikoaguláns terápiát 3,0 INR célértékkel a műtét utáni ötödik napra. A műtét során eltávolított billentyűből korokozó nem tenyészett ki. A kórszövettani vizsgálat abakteriális endokarditiszt véleményezett, nem kizárva a korábbi fertőzést. Biológiai műbillentyű implantáció után három hónapig ajánlott aszpirin vagy K-vitamin antagonista adása, betegünk esetében viszont élethosszig tartó antikoaguláns kezelés szükséges, tekintettel rendszerbetegségére. Következtetés: Halmozódó tromboembóliás események kapcsán gondolni kell antifoszfolipid szindrómára, mely igazolása adott esetben meghatározhatja a választható műbillentyű fajtáját. Az ajánlások legtöbbször csak általánosságban fedik le a ritka társbetegségeket, ezért a kapcsolódó szakirodalom áttekintése is szükséges az optimális, betegre szabott döntéshez.  Kulcsszavak: antifoszfolipid szindróma, endokarditisz, aortabillentyű implantáció