A zsurlófélék (Equisetaceae) családjának egyetlen zsurló (Equisetum) nemzetségébe évelő, spórával szaporodó, gyökérrel és szárral rendelkező szárazföldi növények tartoznak. Vegetatív jellemzőjük a barázdás, ízelt, vagyis hosszú internódiumokra tagolt szár és a nóduszokból (csomókból) örvösen eredő oldalágak. Sajátos szaporodási életciklusukban váltakoznak a fertilis (haploid) és sterilis (diploid) fázisok. A zsurlófajok elkülönítése elsősorban makromorfológiai bélyegeik alapján történik. Fontos bélyegnek tekinthető a szár színe, átmérője és a barázdák száma, a lakúnák mérete és száma, továbbá az alsó oldalágak legalsó internódiumának a szár szomszédos nóduszán található levélhüvelyhez viszonyított mérete, illetve a sporofillumfüzér alakja. A zsurlófajok elkülönítésének fontossága felhasználásukból ered. A Magyarországon előforduló nyolc zsurlófaj közül a mezei zsurlót (Equisetum arvense L.) tekintjük gyógynövénynek az urogenitális betegségek kezelésében betöltött szerepe miatt. Ezt a fajt gyakran összetévesztik más zsurlófajokkal, például a mocsári zsurlóval (Equisetum palustre L.), amely toxikus anyagokat tartalmaz. Egyre több tanulmány támasztja alá a zsurlófajok gyógyászatban betöltött szerepét, ám még hiányoznak azok a klinikai vizsgálatok, amelyek megerősítenék hosszú távú, biztonságos alkalmazásukat.  Kulcsszavak: zsurlófélék, internódium, lakúna, sporofillumfüzér, steril hajtás