Az ártalmas gyermekkori élmények, illetve a későbbi életút során bekövetkezett traumák és a szenvedélybetegség kialakulása közötti összefüggések széles körben ismertek és jól dokumentáltak a nemzetközi szakirodalomban. Az elmúlt évtizedek kutatásai sok tekintetben egyértelművé tették a traumák neurobiológiai következményeit, illetve a szerhasználati zavarok hátterében húzódó hatásait, ezek szoros összefüggéseit. A szenvedélybetegek ellátásának reformja, mely integrálná ezt a tudást és követné a nemzetközi trendeket, úgy tűnik, hogy még várat magára. Úgy a megelőzésben, mint a kezelésben, elengedhetetlen a paradigmaváltás, amikor is az ellátásban részt vevő szolgáltatók és szakemberek a szerhasználati zavarral küzdő és oly gyakran traumatizált személyek igényeinek megfelelően alakítják ki az ellátási forma alap- és irányelveit, elkerülve ezzel az újratraumatizálódás lehetőségét és csökkentve az amúgy is nagy arányú visszaesés lehetőségét. Közleményünk a teoretikus háttér bemutatása után átfogó képet nyújt a traumainformált ellátási formákról, továbbá számos külföldi gyakorlatot mutat be példaként.  Kulcsszavak: ártalmas gyermekkori élmények, trauma, komplex trauma, szenvedélybetegség, alkoholfüggőség, traumainformált megközelítés, traumaspecifikus ellátás