A sóláz / Tory Kálmán [et al.]
Bibliogr.: p. 1110-1111. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2024.33086
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2024. 165. évf. 29. sz., p. 1107-1111. : ill.
Az újszülött- és csecsemőkori hypernatraemia lázat okozó hatására 100 évvel ezelőtt Heim Pál is felhívta a figyelmet. Az évszázados ismeret ellenére ritkán gondolunk ennek lehetőségére. Egy négynapos, láz miatt felvett fiú újszülött esete kapcsán mutatjuk be az újszülöttkori hypernatraemia elkülönítő kórisméjét. A hypernatraemia ebben a korban az esetek döntő részében elégtelen anyatejes táplálás, 10%-ot meghaladó súlyvesztés következménye. A súlyvesztés mértéke arányos a hypernatraemia fokával. A lázért azonban nem a folyadékhiány, hanem a hypernatraemia a felelős, ahogy azt csecsemők sómérgezéssel járó esetei mutatják. Mind a dehidráció, mind a sómérgezés következtében fellépő hypernatraemia fokozott vizeletozmolalitással jár, a frakcionális nátriumkiválasztás azonban csak sómérgezésben magas. A felvett újszülött vizeletozmolalitása azonban alacsony, 100 mOsm/kg alatti, fajsúlya 1005 g/l volt. A hypernatraemia és a hipozmoláris vizelet együttes fennállása diabetes insipidusra utal. Ennek leggyakoribb, X-hez kötött, renalis formáját igazolta a genetikai vizsgálat, az AVPR2 öröklött variánsának kimutatásával. A gyermek polyuriája hipotiazid- és indometacinkezelés hatására jelentősen csökkent, a folyadékbevitel ad libitum biztosításával nem alakult ki a következő hónapokban hypernatraemia. Kulcsszavak: hypernatraemia, láz, polyuria, ozmolalitás, diabetes insipidus