Az iskolapszichológus szerepe a gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis kezelésében / Flach Richárd
Bibliogr.: p. 33-34. - Abstr. hun., eng.
In: Pszichoterápia. - ISSN 1216-6170. - 2023. 32. évf. 1. sz., p. 25-34.
Az öngyilkossággal kapcsolatos késztetés súlyosan veszélyeztető tényező, maga az öngyilkosság pedig vezető halálok a fiatal korosztályban, ami azonnali beavatkozást igényel a környezet részéről. Különösen igaz ez a pedagógiai (oktató-nevelő) munkát segítő, mentálhigiénés kapuőrökként dolgozó, és az iskolákban egyre nagyobb arányban jelen lévő iskolapszichológusokra. Az iskolapszichológusok mindinkább szélesebb körben elfogadott és igényelt munkáját rendeletek szabályozzák és protokollok segítik, mégis hiányoznak a gyermek- és serdülőkori öngyilkos magatartás felismeréséről, ellátásáról és megelőzéséről szóló szakmai irányelvek, szabályozók, jó gyakorlatok, amely nemzetközi szinten sem megoldott kérdés. A szakmát jellemző kihívások (direkt és indirekt intervenciók aránytalansága, pályakezdők felülreprezentáltsága, munkahelyi körülmények és feltételek) az iskolapszichológusok számára szintén nehézségként vannak jelen, amelyek a gyors kiégést és pályaelhagyást implikálják. Az érzelmileg megterhelő krízishelyzetekben, a kríziskezelés során ugyanakkor többszempontú beavatkozásra van szükség, a pontos helyzetmegismeréstől és értékeléstől a szakellátásba juttatásig, hiszen az iskolapszichológussal folytatott munka nem helyettesíti a gyermekpszichiátriai ellátást vagy a pszichoterápiás kezelést. Ebben a folyamatban előtérbe kerül többek között a szakember kríziskezelési kompetenciája, öngyilkossággal és önsértéssel kapcsolatos attitűdjei és ismeretei, a titoktartás etikai kérdései, szakmaközi (pl. pszichiáter, háziorvos, szociális munkás) kommunikációs képessége, a szülővel, pedagógussal, intézményvezetővel való együttműködés lehetősége. A tanulmány keretei között két eset bemutatásán keresztül szemléltetem a kríziskezelés lehetséges folyamatait. Kitérek arra, hogy az iskolapszichológus krízismenedzserként a pedagógussal és a szülővel való partneri kapcsolat, illetve az ellátórendszerekkel való együttműködés mentén hogyan szolgálhatja a krízisben lévő diák szuicid veszélyeztetettségének csökkentését. Célom egyrészről a szakmát érintő hiányosságok artikulációja, valamint a megoldási lehetőségek bemutatása, saját iskolapszichológusi gyakorlatom mentén. Kulcsszavak: iskolapszichológia, gyermek- és serdülőkorú öngyilkossági krízis, öngyilkosság-prevenció, iskolai mentálhigiéné