A COVID-19 világjárvány jelentős pszichés hatást gyakorolt mind az egészséges, mind a pszichiátriai zavarban szenvedők mentális állapotára. A szerzők 34 kényszerbeteget vontak be a vizsgálatukba, a vizsgálati betegcsoportban egyaránt volt kontaminációs tünetektől szenvedő és attól mentes beteg, fertőzésen átesett és át nem esett, illetve folyamatos terápia alatt álló és nem álló beteg. Felmérték a közel két éve fennálló pandémia következtében kialakuló általános állapot változást, az egészségügyi előírások betartását, valamint a kényszeres tünetekben beálló változásokat. Eredményeik azt mutatják, hogy a járvány nem specifikus stresszhatása szignifikánsan kevésbé érintette a gondozás alatt állókat a terápiában nem részesültekhez viszonyítva. Ugyanakkor a tüneti kép jellegzetességei és a COVID fertőzés ténye nem befolyásolták szignifi kánsan a betegek általános állapotát, az egészségügyi előírások betartását és a kényszeres tünetek változását sem. A vizsgálat legfontosabb eredménye az, hogy az állapotromlás mértéke szempontjából a fenntartó terápia a legjelentősebb tényező, és sem a tüneti dimenziónak (tüneti alcsoport), sem a COVID fertőzésnek nem volt lényeges szerepe. Az eredmények alátámasztják azt, hogy egy ilyen akutan fellépő, és tartósan fennálló stresszhelyzetben, mint a világjárvány, a folyamatosan elérhető szakmai segítség, a megfelelő terápiás kapcsolat az egyik legfontosabb protektív faktor a visszaesés megelőzésében.  Kulcsszavak: obszesszív-kompulzív zavar, COVID-19 járvány, fenntartó terápia