A szocioszomatika átfogó értelmezési keretet kínál az emberi alkalmazkodás, a betegségfolyamatok és a gyógyítás többszintű integratív elemzéséhez. Az egymással kapcsolódó szociokulturális, pszichológiai és kórélettani hálózatos folyamatok megismeréséhez a szociális idegtudományok, a neuroplaszticitást illető kutatások és a szociális epigenomika bizonyítékalapú ismeretei kínálnak alapot. Ezen sokszorosan hurkolt hálózati kapcsolatok közös modellezésére az egyén és környezete közötti organikus, "hibrid" ontológiára van szükségünk, mely az egyént szociális, technológiai és tudáskörnyezetével együtt értelmezi, ami a stresszmodellek újragondolására is lehetőséget kínál. Az ún. egyén-környezet-organizmus modell lehetővé teszi, hogy a pszichoszomatikus jelenségvilágot a szociokulturális kontextusba foglaljuk. Így a társadalmi, kulturális, vallási, politikai, munkahelyi és családi társas viszonyok pszichoszomatikus összefüggéseit egységes hálózatos modell révén vizsgálhatjuk, amit szociál-pszichoimmunológiai példákkal illusztrálunk. Ez a többrétegű, hálózatos megközelítés a hálózatelvű orvoslás szemléleti alapjára helyezkedő életmódorvostan, foglalkozásegészségügy és a megújuló bizonyítékalapú pszichoszomatikus belgyógyászat területén kínál új utakat.  Kulcsszavak: szocioszomatika, egyén-környezet-organizmus ontológia, humánökológia, hálózatelvű orvoslás, szociálpszichoimmunológia