Bevezetés: A COVID-19 járvány világszerte nagymértékű változásokat és bizonytalanságot hozott a lakosság mindennapi életébe. Az ilyen jelentős válságok idején természetes, hogy félelmeink és bizonytalanságaink leküzdésére magyarázatokat keresünk, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen hisznek az összeesküvés-elméletekben. Ezek azáltal, hogy magyarázatot és válaszokat adnak kérdéseinkre, csökkentik a bizonytalanságot, kételyeket, és hatással lehetnek a mentális jóllétre. Ennek ellenére az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos kutatások többsége leginkább azok társadalmi hatásaira összpontosított, kevés fi gyelmet fordítva a pszichológiai hatásokra. Jelen tanulmányunk célja, hogy átlagpopulációs mintán megvizsgáljuk az összeesküvés-elméletekben való hit és a mentális egészség különböző aspektusai közötti összefüggést a COVID-19 világjárvány idején. Módszerek: Elemzéseinkben a COMET-G (COVID-19 MEntal health international for the General population) tanulmány magyarországi mintán kapott adatait használtuk. A részvétel önkéntes és anonim volt. A kutatás során többek között hét összeesküvés-elméletbe vetett hitet vizsgáltunk. Az aktuális állapotszorongást és depressziót a STAI-S és CES-D kérdőívekkel mértük, emellett a vizsgálati személyek információkat adtak a depresszió, szorongás és öngyilkossági gondolatok változásával kapcsolatos kérdésekre a világjárvány lezárások alatti időszakában. Az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos általános hit (Conspiarcy theory belief score - CTBS) és az egyes hiedelmek, illetve a mentális egészség valamint annak változása közti összefüggést lineáris regressziós modellek segítségével elemeztük. Eredmények: Összességében az összeesküvés-elméletekben való hit viszonylag mérsékelt volt a mintánkban. A nem és az életkor szignifi káns összefüggést mutatott az összeesküvés-elméletbe vetett hit összpontszámával (CTBS), a nők pontszáma magasabb volt és a pontszámok az életkorral növekedtek. Az egyes hiedelmek némelyike szintén összefüggést mutatott az életkorral és a nemmel. Nem találtunk szignifi káns összefüggést az általános összeesküvés-elmélet hiedelem (CTBS) valamint az állapotszorongás és a depresszió között, azonban egyes depressziós tünetcsoportok esetében szignifi káns volt az összefüggés, illetve a depresszió összpontszám is szignifi kánsan összefüggött egyes konkrét hiedelmekkel. Szintén nem volt szignifi káns összefüggés a depresszió és szorongás COVID-19 alatti változása és az általános összeesküvés-elmélet hit (CTBS) között, azonban az erőteljesebb hit szignifikáns összefüggésben állt az öngyilkossági gondolatok COVID-19 alatti csökkenésével. Következtetések: Tanulmányunkban az összeesküvés-elméletek és a mentális jóllét illetve annak változása közötti kapcsolatot vizsgáltuk a COVID-19 világjárvány során. A különböző elméletekben való hit és a depresszió egyes aspektusai közötti kapcsolat sajátos mintázatát találtuk, valamint az összeesküvés-elméletekben való hit növekedésével összefüggésben az öngyilkossági gondolatok csökkenését. Az összeesküvés-elméletekben való hit szerepének alaposabb megértése hosszútávon kulcsfontosságú lehet az olyan intézkedések és mentális egészségügyi beavatkozások megtervezésében, melyekkel az előre nem látható eseményekre reagálunk majd a jövőben. Kulcsszavak: COVID-19, összeesküvés-elmélet, depresszió, szorongás, öngyilkosság, öngyilkossági gondolatok, mentális egészség, mentális egészség változás